|
A Szamoson innen, a Királyhágón túl - ahol gyerekeskedtem - a férfiak az ünnepeken pálinkával koccintottak.
Az a föld a szilvát, az almát, a körtét megtermette, a szőlőt nem. A bort nem kóstoltuk – nem kóstolhattuk –, de tudtunk róla. Nem is akárkitől.
Ahogy a csőnadrág, a Puma cipő, a Grundig magnó betört
a faluba, úgy tört be egy könyv is. Sorra olvastuk és sokunk kedvencévé vált az Egri csillagok.
Gárdonyi olyan lenyűgöző hitelességgel hozta el a mi vidékünkre is a várvédő egri nők és férfiak hős cselekedeteit, az egri vár alatt húzódó titokzatos alagútrendszert, a varázserővel rendelkező bor legendáját, ami egy életre rabul ejtett minket.
Engem különösen. Nálam jobban talán csak szegény nagyanyámat, aki a világon nem vágyakozott el sehová, de Egerbe nagyon szeretett volna eljutni. Neki nem adatott meg. Jónéhány év elteltével nekem sikerült.
Egy egri leányka csábított ide. Vele kóstolgattam először bikavért és a legenda, ami addig csak bennem élt, valósággá vált. A lány is, a bor is szerelem volt első "látásra".
Hét éves kitartó ostrom után végre sikerült bevennem a "várat" és Egerben megtartottuk a lagzit.
Évek múlva – immár gyakorlott Eger-látogatóként – karácsonyi ajándékként egy könyv (megint egy könyv) terelt tovább az akkor még nem sejtett ösvényen. A must és a bor egyszerű kezelése című szakirodalmat hihetetlen olvasmányossága miatt rövid időn belül többször is elolvastam és megszületett bennem az elhatározás: ez az, amiben meg akarom próbálni magam
|
Nem is gondoltam, hogy milyen közel vagyok ehhez. Néhány hónap telt csak el és egy jóízű vasárnapi ebéd után apósom szólt, hogy egy pincét hirdetnek a Kőlyuk pincesoron. Nem tétováztam sokáig. Még aznap megnéztünk, két nap múlva pedig már magunkénak tudhattunk egy igazi „kőlyukat”!
Arra vágytam, hogy a bor születését kezdettől fogva nyomon követhessem. Ez a vágyam teljesült, mivel az első földterületünket újra kellett telepíteni. Magam választhattam meg a telepítendő szőlőfajtákat, készíthettem elő a talajt és végezhettem el szép sorjában a telepítéssel járó munkálatokat. Ezt követte a második földterületünk, amelyet egy 60 éves „leányka” birtokolt, majd egy harmadik telepítést igénylő terület.
Így lett hát pincém, földem Egerben és – bár nem itt élek – így találtam meg ezt a helyet a világban, ahova otthonról is hazavágyom.
|
